Bogárka története

Sajnos az én történetem nagyon szomorúan kezdödik két kutyusunk volt, egy fiú ő Pamacs és egy lány ő volt Lüszi.Sajnos egy reggel Lüszi epilepsziás rohamot kapott gyógyszert kapot de a kutyus állapota csak romlott az állatorvos mindent megtett hogy megmencse de sajnos a kutyust el kellet altani.A kutyus elveszitése mindenkit megviselt de legjobban Pamikát az állatorvost azt mondta sürgösen hozunk mellé egy kutyust külömben elpusztul,ugyanis Lüszi nálunk születet és Pami mellet nőt fel.Az orvos a menhelyet ajálotta.Emlékszem szombat délután hivtam a menhely vezetöjét kis kutyust szerettünk volna ő azt mondta vannak de azt nem agyák ki mert nincsenek féregtelenitve és állatorvos sem látta őket a piacra viték őket nem tudták eladni és igy a menhelyre viték.Ragaszkodtam a kicsi kutyushoz,vasárnap már egy aranyos falatnyi pici kutyusnak lettünk a gazdijai.A pici kutyus nem lehetet négy hetesnél idösebb édes enni való volt de az öröm nem sokáig tartott délután a kutyus roszul lett rohantunk az orvoshoz vele anyira tele volt féreggel hogy naponta hordtuk.Már ugy volt hogy ő is elmegy tőlünk de az orvos egy felnöt kutyus féregelenei gyógyszert adott neki.A mi Bogárkánk jobban lett evett és rengeteget játszott ő lett a környék kedvence.Olyan volt mint egy pici gyerek soha nem kellet takaritani utánna ugyanis a kutyusok velünk vannak a lakásba.

Bogár nagyon szeret játszani mindig fut valahová igen kifárasztya az egész családott.Rendszeresen hordtuk az orvohoz nagyon féltünk hogy nehogy valami baja legyen.

Ő lett a falkavezér mivel ahol lakunk van még egy kutyus, imád focizni,regeteg játéka van és mind megkeresi ha aludni megy.Volt már kutyusom miota csak vissza tudok emlékezni mindig  de ilyen még nem.Az elöző kutyusunk Lüszi nálunk születtet imádtam őt és ő is engem mi voltunk a lányok de ennyi szeretetet nem kaptam tőle mint a kicsi Bogártol.Az idősebb kutyusunkat a piacon vettük őt is én neveltem fel  ő már 

tizennnégy éves de még ő sem volt olyan mint Bogár.Én az elejétöl mikor a kiskutya a menhelyröl hozánk került ugy éreztem mintha meg szeretné hálálni azt hogy szeretyük öt

hogy befogadtuk volt benne valami ami a másik kutyáimba nem.A fiam és a férjem mesélte hogy több kiskutyus volt egyhelyen kisebbek nagyobbak kicsit zsufoltan ahonan őt válsztották ki tugya min mehetet át hiszen ő és még egy testvére voltak enyire picik.Mikor egy éves lett jött az állatorvosunk és nem hitt a szemének milyen egészséges eleven kiskutya lett belöle szinte félt hogy megharapja pedig nem harapós.Akkor azt mondta mivel tragédia után voltunk nem akat elekeseriteni benünket de mikor Bogárkát elvitük azon a napon mikor hazahoztuk ő nem hitte hogy életben marad szerinte csoda hogy megygógyult és

  ilyen gyönyörű kutyus lett belőle.Szerinte a sok szeretet és a törődés mentete meg.

Én személy szerint azt tanácsolnám azoknak akik kutyust szeretnének maguk mellé ne agyanak ki pénzt egy kiskutyáért nagyon sok kutyus várja a menhelyeken hogy valaki hazavigye öket.Nem igaz hogy a menheyli kutyusok betegek meg gonoszak hogy problémásak én is azt hittem de nem igy van ezt olyan ember terjesztehte akinek fogalma sincs milyen egy olyan kutyus akit kidobnak vagy megunnak és menhelyre viszik.Ha igazi szerető,hűséges társra vágytok a menhelyről vegyetek magatok mellé kutyust hiszen a pénzért vett is lehet beteg.Ne fizesetek sok pénzt egy kiskutyáért inkább azt fordicsátok a menhelyen levő kutyusokra és onan vegyetek magatokhoz egyett.       
    Szerintetek látszik hogy ez a kutyus honnan való?

Segitsetek a kidobott kisálatokon hogy sok sok ilyen boldog kutyus legyen mint a mi Bogárkánk.                                                                               

                                                                      

Kedves Barátaim!
 
Biztosan emlékeztek rá, hogy néhány héttel ezelőtt Linó és Csabi  a Ziegler Állateledel bolt tulajdonosai, nagyvonalú felajánlásával  a két boltban:
 
/1035 Bp., Raktár u. 52.
2094 Budakeszi, Kossuth Lajos u. 3./
 
adománygyűjtő kosarak kerültek kihelyezésre. Az itt összegyűlt konzervek, almok, gyógyszerek  a hozzánk bolhásan, rühesen, és sokszor betegen
bekerülő kis védenceink életét , gyógyulását segítik. Ők a sintér telepekről, az utcákról, vagy az orvosi rendelőkből kerülnek hozzánk!
 
Köszönjük mindenkinek, aki vásárlásával támogatta a munkánkat!
Köszönjük azoknak is, akik hírdetésünket tovább küldik. Ezzel ,  a köztudatba helyezik  , hogy ebben a két boltban lehet segíteni az állatokon.
 
Nagyon kérlek titeket ezt az infot folyamatosan terjesszétek.
hadd gyűljön az élelem.
 
Innen biztosan minden adomány célba ér és nem akad el, vagy morzsolódik le útközben!
 
Köszönjük továbbá magánszemélyek: Anikó , Judit, és Zsuzsi  rengeteg adományát! Nagyon örültünk neki.
Jó lenne minél többen csatlakoznának a segítők táborához!
 
Itt küldöm nektek a képeket az adományokról amik 2 hét alatt összejöttek!
 
Nagyon kérlek titeket ezt az infot folyamatosan terjesszétek.
hadd gyűljön az élelem.
 

         

 

     

..."Én vagyok a világon az első epilepsziás vak, aki vakvezető kutyát kaphatott. És Rumi az első olyan kutya, aki vakvezető és epilep­sziaroham-jelző is. "...

 

A Négylábon Magazinból ollóztam, megosztom Veletek, mert szerintem nagyon érdekes cikk!

Üdv:

Erika

 

Szomorú. Nagyon szomorú.

 

 Ki tudja mióta él a menhelyen Melák? Senki. Senki sem tudja, de nagyon régen. Hogyan, miért került oda, nem lehet tudni, Ő még "azelőttről" származik, hogy az Egyesület átvette a menhelyet. Volt-e valaha gazdája, azt nem tudjuk, de ha volt is, nem olyan gazda lehetett, amilyenre egy kutya vágyhat. Ez a gyönyörű állat rettenetesen fél az emberektől - hogy ki és miért, rejtély, de az biztos: Melákot bántották! Legtöbbször csak ott kuporog a kennel sarkában, és olyan szomorúan néz, hogy a szívünk megszakad. Ha közeledünk, összehúzza magát, látszik, legszívesebben bebújna a fal legkisebb repedésébe! A legfinomabb falatokkal kedveskedhetünk, nem eszik, csak ha már senki nincs a közelben. Persze, senkinek sem kell. Minden gazdijelölt, aki kutyáért jön hozzánk, azok közül választ, akik körbeugrálják a látogatót, akiket meg lehet simogatni, akik kiabálnak: engem vigyél haza, engem vigyél haza!!! Melák nem akarja hogy hazavigyék, nem meri akarni, hiszen neki nincs emléke egy boldog, szerető otthonról, ahova visszavágyna, neki a két lábon járó lények csak fájdalom emlékét idézik. Pedig biztosan van valahol egy gazdi, akit pont Meláknak szánt a sors. Aki annyira melegszívű, állatszerető, hogy felvállalja a "kishercegi" küldetést, megszelídíti Melákot, hogy felébressze benne a játékra, ugra-bugrálásra vágyó, gondtalan, boldog, szeretetet adó- és kapó kutyát. Mert ez nem lehetetlen feladat, hiszen van olyan tagja az egyesületnek, aki már áttörte a falat, odamehet Melákhoz, ölelgeti, puszilgatja - Melák pedig szó nélkül, meglepetten tűri. Ha valaki megszereti Melákot, és megszeretteti magát vele, csodálatos kutyához jut! Képet kaphattunk róla, milyen kutyaként indulhatott az életnek Melák, mivel már nyomot hagyott az utókor számára: egy menhelyi lánykutyusról, akit örökbe fogadott egy idős bácsi, kiderült, hogy vemhesen került ki a menhelyről. Amikor megszülettek a kicsik, jót derültünk: a vak is láthatta, ki az apa, a három kicsi "kiköpött" Melák. A kiskutyák visszakerültek átmeneti befogadóként hozzám, amíg gazdit találtunk nekik: elmondhatom, soha még olyan édes, bájos, szeretetre méltó, jó természetű kiskutyák nem voltak nálam! Jó gazdihoz kerültek mind. Már csak Melák vár gazdira. Jó, szerető, kedves gazdira! Talán van valahol egy ilyen gazdi, akivel egymásra találnak.

Addig Melák csak vár. Vár. És szomorú, nagyon szomorú!


                                                                       MELÁK OTTHONRA TALÁLT !!!

 

Mese a

Szürke Mókusról

 ol volt, hol nem volt, volt egyszer három kiskutya. Alighogy felcseperedtek, szívtelen, gonosz gazdájuk kidobta őket az utcára.Így
kerültek a kutyatelepre, sok hasonló, szerencsétlen sorsú társuk közé. Egyik szebb volt mint a másik, viszont a
harmadik, egy kis egyszerű, közönséges, szürke kiskutyus. El is nevezték Szürke Mókusnak. Két testvérét hamar
el is vitték, Szürke Mókus egyedül maradt a ketrecben.
Így Mókus új kennelbe került, más társak közé. De sajnos, sorsa még szörnyűbbre fordult: a szomszéd kennel gonosz nagy kutyái a rácsokon
keresztül elkapták a kis Mókust, és széttépték a mellső lábát!!!!
Orvoshoz vitték, aki megműtötte, és mire szegény Mókus felébredt, már csak három lába volt!!!!
Szerencsére ekkor már az igazi állatvédők kezében volt a telep, akik nem sajnálták rá az időt, pénzt és fáradtságot, hogy Mókus meggyógyuljon.
Még szerencse, hogy Mókus nem olvas újságot, mert biztosan nagyon rosszul esett volna neki a sok kegyetlen, szívtelen SMS üzenet arról, hogy
mit kell kínlódni egy ilyen jószággal, halál rá, altatás járna neki!!! Így csak az állatvédőknek fájt a szívük, hogy ennyire gonosz emberek is vannak
a világon.Persze olyanok is voltak, akik megvédték Mókust, hiszen számtalan boldog kutya él a világban három lábbal! Így hát Szürke Mókus
továbbra is ott él a békéscsabai kutyatelepen, három lábbal. Időközben mindenki kedvence lett a tündéri, imádnivaló kutyafiú, aki emberrel, kutyával,
cicával egyaránt barátságos, jámbor kis jószág, a dédelgetésnél, simogatásnál semmit sem szeret jobban.

Itt egyenlőre félbe kell hagyni a mesét. Csak akkor tudom befejezni, ha végre Mókus gazdira talál. Eljön érte egy melegszívű, állatszerető ember,
aki meg tudja adni neki a soha nem ismert, boldog otthont, és rengeteg szeretet, amit Mókus megsokszorozva adhat vissza! Segíts Te is befejezni a

mesét, add tovább Mókus történetét, hogy végre egymásra találjanak azzal a gazdival, akit a sors a sok megpróbáltatás után neki szánt!!!
(2008-06-15)

 

Hírességekkel találkozott a békéscsabai háromlábú kutyus

Kecskeméten Mókus is tapsot kapott

 Vasárnap a kecskeméti Menstvár az Állatokért Alapítvány vendégei voltunk, a Mentsvár által megrendezett fogyatékkal élő és idős kutyák találkozóján. A meghívás apropója, hogy a kecskeméti állatvédők hallották Szürke Mókus, a békéscsabai háromlábú kutyus történetét - és szerették volna őt magát is megismerni.

 A rendezvényen megható, kedves szavakkal mutatták be Mókust - aki mint minden vendég, nagy tapsot kapott. Megismerkedett a többi meghívottal, többek között Nick Árpád Guiness rekorder erőművésszel, Gizivel, a születése óta vak kutyussal, és a kecskeméti állatvédők kedvencével, Fülessel. Füles szomorú eset kapcsán vált híressé: vasvillával összeszurkált, elgázolt testét az M5-ös autópályán találták meg, így került a Mentsvárhoz. Hosszú lábadozása alatt híre bejárta az országot, Füles fogalommá vált. Kedves, szeretetre méltó kutyus, olyannyira, hogy a kecskeméti állatvédők már nem is tudtak megválni tőle: Szabó Attila, az állatvédelmi őrszolgálat vezetője fogadta örökbe!

A csabaiak kis kedvence,  Mókus jól nevelten, szerényen fogadta a felé irányuló figyelmet. Megnyugodhatott végre a drága kis jószág, már neki is van gazdija, itt fog élni Békéscsabán, így az állatvédők bármikor meglátogathatják, és részt vehet a mi rendezvényeinken is.

Köszönjük a Mentsvár Alapítványnak a meghívást, a kedves fogadtatást, a jó hangulatú, kellemes napot - Mókus nevében is!

                                                       ZSILIP SZOMORÚ TÖRTÉNETE

Szeptember elején sétátunk  Körösparton mikro egy kiskutya ugatására lettünk figyelmesek,elöször azt hittük valamejik horgász kutyusa.Sajnos nem igy volt mikor közelebb mentünk a kutyus a nádaba bujt be ugy tünt valami kölyök kutya lehet mivel nem látuk  mingyárt hazamentünk és enni vittünk neki de még a közelébe voltunk addig nem evet annyira félt.Hétvége volt az állatvédök nem dolgoztak ,megfogni nem lehetet anyira menekült igy eteni kezdtem jol el volt bujva gondoltam biztonságba van.Tévedtem de ez csak később derült ki naponta háromszor vittem a kutyusnek enni ,három nap után kicsit kimerészkedet a rejtekéböl és nem is ugatot várt mikor megyek.Kiscsillagnak neveztem el mivel olyan kicsi törékeny volt.Hétfön szoltam az állatvédöknak a kutyusrol féltetem öt de nem történt semmi a kutyus ott maradt késöbb mikor érdeklödtem elmondták a kutyust nem találták sehol és megkértek ha tudom eteni etesem majd másnap együtt elmegyünk oda ahol a kutyus van.Egyik estefele mikor mentünk a kutyus az uton rohant a rejtekhelye felé riadtan és a hátsó lábát nyalta néha néha, mikor szoltam neki mégjobban futni kezdett hiába szolitgatam nem jött hozám nem vette ki a kezemböl a falatokat egyértelmü volt hoyg bántalmaztál és az is hogy valamilyen bőrbetegsége van Eljött a nap amikor együtt az álatvédökkel elmentünk hoyg befogjuk mikor megmutatam a kutyus hol van azt mondták ezt a kutyust renedszeresen bántalmazták ott.Nem tudtuk befogni még hozám se jött mikor már kifáradt szegény odjött kicsit közelebb megérintetem a gerincét és ledöbbentem csont sovány volt.Megfogni csak hurokakl birtuk soha nem felejtem el a látványt a kutyus riadtan szabadult volna majd hanyat dobta magát a szemei felakadtak azt hitem itt hal meg szegény az életért küzdött nagyon gyorsan cselekedtek a szakemberek még elköszönni se tudtam töle.A Békéscsbai menhelyre viték megnézte az állatorvos és kiderült sulyos börbetegsége volt és az is nem kölyök kutyus 4-5 éves lehet.Amit amai napig nem értek milyen gazdi az aki kidobja a beteg kutyusát a másik ott ahol a kutyus volt házak vannak ovoda van a közelbe hogy nem hallota senki hogy ugat bajba van.Szerintem halloták csak épp nem törödtek vele hiszen ő csak egy kutyus sajnálom hoyg nem tudtam én örökbe fogadni de sajnos a két kutyusom nem türné meg maga mellet de bizom abban hoyg ő is kell valakinek valakinek aki szeretni fogja aki a verés helyet simogatást ad neki, az üldözés helyet ölelés várja.

Bizom benne Zsilip története után akad olyan állatbarát ember aki befogdja őt és szereti amiben biztos vagyok a ktyus meghjálálja.

Édes kicsi csillag kivánom találd meg othonod tapasztald meg nem csak gonosz emberek vannak a világon hanem oylanok is akik szeretnek.

 

Ezt a felháboritó történetet  a Békéscsabai állatvédök oldalán olvastam ugy éreztem fel kell ide raknom

A jó gazda gondossága
 Szombat délelőtt egy ?úri"-nak végképp, de még embernek sem nevezhető illető jelent meg a kutyatelepen.
-Behoztam a kutyámat - jelentette ki.
De hát uram, ez nem így működik, mégis miért kíván megszabadulni tőle?
-Mert féltem tőle a gyereket!
Szóval Ön szerint egy félrenevelt, szocializálatlan, veszélyes kutyáról van szó. És mégis, mit gondol, mi mit csináljunk vele????
-Hát azért hoztam, hogy altassák el!!
Mi??? Mégis, ezt hogy gondolja???
-Hát azelőtt itt úgy volt, hogy csak be kellett hozni a kutyát, és elaltatták!!!
Hát Uram, most már szerencsére nem ?azelőtt" van. Mi állatvédők vagyunk. Legyen szíves kifizetni az oltási, és tartási költséget, és mi majd meglátjuk, mit tudunk csinálni a kutyával.
- Mit képzelnek, én fizessek???
Miért, mit képzel bármi is ingyen van manapság? Vesz egy kutyát, nem foglalkozik vele, nem törődik vele, láncra veri, vagy bántalmazza, és amikor a kutya megvadul tőle, akkor idehozza, hogy mi tegyük rendbe a szennyesét, altassuk el a kutyáját, ami idő, üzemanyag, állatorvosi költség, több ezer forint, abból a pénzből, amit állatbarátok adnak az állatok megmentésére!!! Hallott már róla, hogy létezik állatvédelmi törvény, ami előírja, hogy gondoskodnia kell a kutyájáról!!!
- Nem érdekel, én egy fillért sem fizetek egy kutyáért, akkor elviszem!
És mit akar vele csinálni vele??
(Sajnos tudjuk mit csinálnak az ilyen emberek a kutyáikkal.)
- Ahhoz maguknak semmi közük, az én kutyám, azt csinálok vele, ami akarok!
Igen?? Ezt a kutyát innen el nem viszi, sürgősen hagyja el a telepet!!!
A dologban a legfelháborítóbb a következő volt:
-Kérem a nyakörvét!!
Nem szégyelli magát, bedobja ide a kutyáját, és még a nyakörvét is sajnálja tőle???
- Nem érdekel, adja ide a pórázt és nyakörvet!!!
Ilyen gazemberrel még vitatkozni sem lehet, mintha nem is ugyanazon bolygón élnénk. Egy világ választ el minket, állatvédőket, az ilyen gonosz alakoktól.


És itt véget ért a párbeszéd, az illető elment. Csak a kutya maradt, Szuzi, a vérengző fenevad. Akit a jelenet alatt egyik aktivistánk végig magához ölelve szorított, nehogy megkaparintsa a gazdája????!!!!
Aki egy szinte még kölyök, játékos, aranyos németjuhász. Az újonnan érkezett önkéntesek kiengedték a kennelből, szaladgált, persze nem akart visszamenni, nyúztuk-húztuk - nyakörv híján - fülénél-farkánál, és egy morgás nem sok, annyi nem hallatszott, de a simogatásokért sok nyálas puszi, az volt!!!
Vajon mennyi szeretet helyett mennyi bántás érhette attól a szívtelen, lelketlen embertől, aki gazdájának nevezte magát??? Vajon hogyan mer ilyen gonosz lenni szégyentelenül, hol van már végre az a társadalom, amely az ilyent kiveti magából???
És hány és hány szerencsétlen állat, akit úgy dobnak be ide, mint kiselejtezett, ócska rongyot a szemétdombra, aki itt kapja ez első simogatást életében, az első jó szót!!! Egy sintértelepen (mint ahogy egyesek ma is gondolják, holott 2008 március óta szerencsére már nem az)!!
Vajon mit is mondhat az emberi evolúció ilyen emberek láttán: ezt elb.....tuk, nem kicsit, nagyon!!!

Balsorsára hagyva
(Milla)
 
 A kiskutya egy szép nagy családi házban élt gazdáival, barátjával, egy nagy berni pásztor kutyával, és négy cicával. De gazdái válni készültek, árulták a házat. Mindenki elhagyta az otthont, elköltöztek. A nagy berni pásztorról gondoskodtak,  elvitték, de a kiskutyát, a kis keveréket, és a négy cicát - lévén hogy értéktelenek - otthagyták, étlen-szomjan, gondoskodás nélkül az üres ház udvarában. Talán éhen is haltak volna, ha a szomszédasszony meg nem szánja őket, és nem eteti saját szűkös lehetőségein túl is. Szegény kiskutya nem értette mi történt, sírt a magányában, kereste volna a gazdikat és kutyatársát. Így esett meg, hogy kutakodása közben felakadt egy drótkerítésre, és hátsó lábáról lenyúzta a bőrt. Napokig sebesülten tengődött. A szomszédasszony vette észre a sérülését, kétségbeesve hívta az állatvédőket, ők vették pártfogásba szegény kis állatot. Egykori gazdái nem is tudják mi történt, nem is érdekli őket a jószágaik sorsa.
Ez egy szomorú történet, különösen a kiskutya számára. A legszomorúbb benne, hogy híven tükrözi az emberek nagy részének gondolkodásmódját.
Kívánunk az egykori ?gazdáknak" olyan kellemes karácsonyt, amilyent ők szántak ennek a kis ártatlan lénynek!

 

 

 Kedves Télapó!

Lucy vagyok Békéscsabáról, akit tavaly fogadtak örökbe a menhelyről. A Gazdim szerint egész évben jól viselkedtem, így biztosan teljesíted a kérésemet. Ezért most szeretném megírni Neked, mit kérnék karácsonyra.

 

Először egy csillogós hámot szerettem volna kérni. Erre a Gazdim azt mondta, hogy már van két csillogós nyakörvem, meg egy csomó ruhám, meg jó meleg ágyacskám a kályha mellett, de gondoltam már rá, hogy például szegény Fekete Kapitánynak, aki még kicsi, négy hónapos, de gazdája költözés miatt visszadobta a menhelyre, neki semmije nincs a világon. Milyen karácsonya lesz a hideg kennelben?! Ezen elgondolkodtam.

Úgyhogy, Kedves Télapó, szeretnék kérni Tőled karácsonyra Fekete Kapitánynak és minden árva kutyusnak szerető, jó gazdit, meleg házikót, finom falatokat, sok-sok szeretetet. A Gazdimnak, és minden hozzá hasonló jó gazdának sok örömet, boldogságot, és jó egészséget.

És ugyanezt kéri Tőled Hanna, a nagy dog, és Kisvizsla, akik szintén a menhelyen laktak, de most kint élnek Németországban, onnan küldtek fényképet és üdvözletet azoknak a kedves állatvédőknek, akik segítettek nekik ilyen jó helyre kerülni.

Kedves Télapó! Kérlek ne feledkezz meg a kérésemről, szegény Fekete Kapitányról és a többiekről!

 
 

Előre is köszönök szépen mindent, és Neked is boldog Karácsonyt: Lucy

Ui: A Gazdim szerint nagyon-nagyon jó voltam, belefér még egy csillogós hám??

 

 

2009. január 2.
 
Fél 2kor elindultam kocsival Pestről, hogy lemegyek korcsolyázni Velencére. Gondoltam, hogy ennyi már jár nekem. :D
Tárnok után látom, hogy a bal oldalon egy elütött, nagy testű kutya, mellette 5 m-re egy másik. Megálltam, visszakanyarodtam, vészvillogót kitettem, kiszálltam.
Ahogy visszamentem hozzájuk, látom, hogy az árokban is van egy hulla kutya, mellette egy másik, aki még élt, őrizte a kutyát, és tőlük pár méterre az avarban egy nagy fekete és még arrébb még egy. Összesen 6 kutya volt, három halott és 3 élő. Mindegyik nagy testú, és valszeg kanok, egy szuka volt, akit őrzött a kutya.
Hát én hirtelen elájultam, hogy most mi van, fényképező sem volt nálam, telefonnal készítettem képeket, a két szerencsétlent lehúztam az útról. Aki őrizte a tásrást, az meg morgott. Gondoltam, hogy most kiszámíthatatlan, stresszes, meg ki tudja, hogy pontosan mi is történt, nem közelítettem. Közben betelefonáltam Százhalombattára, ők vannak legközelebb Tárnokhoz, meg Érd, de elhajtottak, hogy nem tudják sem befogni, sem befogadni, szóljak a SINTéRNEK. Mondtam, hogy nem kivégeztetni akarom őket, hiszen hármat már valaki kivégzett, hanem segítséget kérek, teszek feljelentést, sztem mérgezés, boncoltatni kellene.
Közben megállt egy fickó is mellettem, segített, fényképezett, meg mondta, hogy már látta itt ezeket a kutyákat, szte is mérgezés.
Hát, nem volt mit tenni, lementem Velencére, ahol magamhoz vettem 2 liter meleg vizet és kaját is, és vissza Tárnokra.
Eddigre egy kutya eltűnt, csak kettő maradt, a három hulla meg természetesen nem mozdult.
Írd és mondd: a kutya, aki őrizte a szukáját, megitta a 2 liter vizet. A kajához  nem nyúlt. Először morgott, de ahogy megérezte a víz szagát, közelebb jött és úgy ivott, mint aki n apok, hetek óta nem, vagy mérgezése van és innia kellene. Sajnos 2 lietr volt, nem volt több. Ivott volna még. Sajnáltam.
Láttam, hogy a szukának a hasán egy nagy seb van, odament, azt nyalogatta. Hogy ez már kikezdett seb volt, vagy más, nem tudom, mert nem engedett közel, vigyázta, és morgott. Nem akartam  még egy arcon harapást is, ezért ahogy tudtam, lefényképeztem és eljöttem.
Volna.
Ugyanis megállt egy kocsi is. Visszamentem. Na, kezdődött előlrúl minden. Ők is már másodszor mentek arra, mert ők is látták, hogy mi van és szerintük elütötték az összeset. Ők is telefonálgattak, hogy valaki segítsen a környékről, nem tudom a végét, mert én is eljöttem.
Szomorú az egész, hogy az állatok emberek miatt kerülnek ilyen durva helyzetbe és az emberek nem segítenek.
Én ennyit tehettem jelen pillanatban, és ezt megtettem úgy is, hogy közben a volt párommal elég csúnyán összevesztem emiatt.
Az a baj, hogy boncolás nélkül tényleg nem tehetek feljelentést, mert csak feltételezem a mérgezést. Ezt tényleg kiröhögik. Ha lenne bizonyítékom, egy jegyzőkönyv, vagy egy mérgezett étel, de nincs. És nem állt módomban felpakolni a kutyákat és elvinni orvoshoz.
 
2009.január 3.
 
Visszamentem. Van sok pénzem és benzinem:) Viszont nincs családom, és így nem is lesz:((
Szóval visszamentem, vittem a vizet és a kaját.
Már csak egy élő kutya volt, a leggyengébb, sztem azért is nem ment el, mert nem bírt a hidegben,  átfagyottan kutyagolni valahová, a semmibe.
Letettem neki a hozományt, arrébb mentem, majd 20 percet figyeltem a távolból, mire odament, görbe háttal, behúzott farokkal, és neki állt megenni.
 
A hulla szuka hasa egyértelműen ki volt kezdve már, oda tudtam menni, mert a kutya, aki őt őrizte, már nem volt ott. Behúztam a halottat az avarba, letakartam avarral, és egyértelműen megállapítottam, hogy őt viszont ütés érte, mert a jobb combja, lába, térde, combnyaka, nem tudom pontosan, hogy hol, de lógott az egész, el volt törve.
 
2009. január 4.
Dél körül mentem arra. A kis gyenge még ott volt. Letettem neki a táplálékot, de most nem vártam meg, míg megette, talán hiba volt, mert a vizet újra kellett volna töltenem. Talán.
 

Azóta nem voltam arra.

 


2008. december 24-én egy alkoholista férfi kidobta idős ír szetter szukáját a XIII. kerületi, 1. emeleti lakásának ablakán. Ezt négy tanú látta. A kutyát ezt követően kihúzta a közeli parkba, hogy és otthagyta.
Egy szomszéd értesülve a dologról elvitte a kutyát az egyetemre, ahol rögzítették a két mellső lábát, majd visszavitte a férfi feleségének, akié a kutya valójában.
Az eset rettentően felháborította a környék kutyatartóit, el is indult egy segítséget kérő köremail, de az semmilyen konkrét adatot nem tartalmazott, nem volt név, cím, nem volt tanú elérhetőség, így semmit sem tudtunk tenni.

Szerencsére a kutyatartók nem hagyták annyiban, mindenki nyomozott, nevet, címet, tanúk, szomszéd elérhetőségét, míg összeállt a kép, hogy hol és kit kell keresni.
Elmentünk a címre, ahol a feleség fogadott egy 2 éves gyerekkel, a férj nem volt otthon.
A kutya is ott volt, lábai bekötve, a szőre fénytelen, a körmei hihetetlenül hosszúak, a tekintete reményvesztett
A feleség közölte, hogy a kutyának nincs szüksége ellátásra. Neki azt mondta a doktornő, hogy fél év múlva elég, ha megműtteti.
Elkértem a leletet, amiből egyértelműen kiderült, hogy december 27-re hívták őket vissza kontrollra, röntgenre és ha belefér az időbe, akkor műtétre.
Szembesítettem a nőt a hazugságával, és azzal, hogy a kutyának azonnali segítség kell. Felajánlottam, hogy a NOÉ költségén megműtetjük a kutyát, de közölte, hogy nem adja ki a kutyát a kezéből.
Abban maradtunk, hogy másnap ő viszi el a Primavetbe a kutyát, ahol a mi költségünkre elvégzik a műtétet.

Már reggel hívtak a helyi kutyások, hogy a nő levitte sétálni a kutyát, és nagy hangon mesélte ott, hogy ott jártak az állatvédők, de ő bizony nem viszi el megműttetni a kutyát.
Az elmondások szerint a kutya 4-5 lépésenként a mellkasára esett séta közben, nem tudta megtartani a testsúlyát.

Köszönet a helyi kutyásoknak, akik nem csak segítséget kértek a kutya számára, de a feljelentést is megtették nem félve az esetleges későbbi problémáktól, amivel egy ilyen kötekedő, részeg ember esetén igencsak lehet számítani.

A rendőrségi feljelentés során szerencséjükre összefutottak egy karakán, ráadásul kutyás rendőrnővel, aki közölte, hogy ugyan nincs olyan végrehajtási határozat, amire hivatkozva azonnal elkobozhatja a kutyát, de kimennek a helyszínre, és megpróbálnak mindent.

A történet végül kis happy enddel végződött abból a szempontból, hogy sikerült a kutyát, Mayát elhozni.
De ha a nőnek nincs gyereke, és nem fél attól, hogy a rendőrnő jelentése alapján a gyámhatóság elkezd vizsgálódni, és nem tart attól, hogy a gyerekét is elveszik tőle, akkor a kutya most nincs nálunk, nincs megműtve, nincs ellátva.
Az állatvédelmi törvényünk totálisan impontens, ha végrehajtásra kerül a sor

És végül a hírek Mayáról: a lába nem tört el, de az inszalagok úgy meghosszabbodtak, hogy lifegett a lábfeje. A nő képes lett volna fél évig az első nap rátett fixálóban járatni a kutyát, pedig már így is szinte rohadt a kötés alatt a lába
Külső fixatürrel rögzítették Maya lábát, amit legalább 3 hónapig hordania kell.
A nő nem mondott le a kutyáról, igényt tart rá, bár a kezdeti lelkesedés ellenére nem jutott el meglátogatni őt a kórházban (szemben a segítőkkel, akik mozgolódtak az ügyében).
A történet még nincs lezárva...

Köszönjük a rendőrnő hatékony segítségét

Annyi történt még az ügyben, hogy a NOÉ Állatotthon Alapítvány is hivatalos feljelentést tett állatkínzás vétsége miatt. Ennek következtében a rendőrség az eljárás végéig lefoglalta a kutyát, és a NOÉ felügyeletére bízta.

Mostmár csak a bíróság pozitív döntését kell kivárnunk, aminek következtében remélhetően soha sem kerül majd vissza Maya a volt gazdáihoz.

 



(mi ugyanennél a dokinál voltunk éjjel,és ugyanez volt velünk is,ien bunkó szemét dög volt,soha többet nem megyek oda és mindenkit le is beszélek róla!)
 
 
Ez az ő szomorú története.


A piciny eb 2005 januárjában született Érden. Mindig vágytam egy ilyen ebre, minden álmom volt. Szeretni akartam s gondoskodni róla, hogy neki minél boldogabb élete legyen.
Bíztam benne, hogy örökké élni fog, soha nem lesz semmi baja, s boldogok leszünk.

A kutyust Nikének neveztük el, rohamosan növekedett, vigyáztunk rá, hogy minden szükséges, a növekedéséhez, az egészséghez szükséges táplálékot, gyógyszert, védőoltást megkapja. Féltettük mindentől, nehogy valamilyen baja essen.
Építettünk neki egy óriási házat, amelyben még kinyújtózva is elfért, s még mellé ülhettem én is. Boldogok voltunk.

Niké nagyon okos volt, szerette a virágokat, mindig közéjük bújt, együtt aludtunk, együtt ébredtünk, mindig játszottunk, s állandóan velünk volt.
Boldog volt, amikor haza érkeztünk, várt ránk, már nyüszített az ajtóban. Kertes házban lakunk, igazi házőrző is volt egyben, de nagyon barátságos, s gyermek szerető volt. Szerette a puha fekhelyeket, ahonnan kilátott az udvarra, amikor nem voltunk itthon. Imádott futni, játszani, beleülni az ölünkbe, hálás v

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő
Szavazás
SZERINTETEK HASZNOS AZ OLDAL ?
IGEN
TALÁN
NEM